Néhány tízezer évvel ezelőtt jelen ismereteink alapján három emberféle létezett az eurázsiai kontinensen: a mai modern ember (Homo sapiens sapiens), a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) és a gyeniszovai ember. Bár utóbbi két faj mára már kihalt, genetikai állományuk és ezzel együtt örökségük egy része ma is tovább él bennünk köszönhetően annak, hogy egykori populációik keveredtek egymással. Egy 2020-ban induló COST pályázat (leírás a COST-ról a szöveg végén) nem kisebb feladatot tűzött ki maga elé, minthogy a neandervölgyiekkel kapcsolatos antropológiai, archaeogenetikai és régészeti ismereteket rendszerezze, és a velük foglalkozó kutatókat egy nagy, országhatárokon átívelő kutatói hálózatba csatlakoztassa be.
Rokonsági viszonyok
A mai modern ember, a neandervölgyi ember és a gyeniszovai ember is egy közös ősre tekinthet vissza, mely a tudomány jelenlegi állása szerint a 700-600 ezer évvel ezelőtt Afrikában megjelent Homo heidelbergensis volt. A heidelbergi emberek egy része elhagyta Afrikát, majd benépesítette Európa és Ázsia egy részét. A jégkorszak miatti hideg klímához alkalmazkodva a heidelbergi emberből fejlődtek ki Európában a neandervölgyi emberek populációi, Afrikában pedig nagyjából 230 ezer évvel ezelőtt megjelentek a szintén heidelbergi ember leszármazottjainak mondható mai modern emberek első képviselői (Homo sapiens sapiens) is.
A neandervölgyi emberek külseje
A neandervölgyi embereket a testfelépítésük és vázrendszeri sajátosságaik alapján feloszthatjuk egy korai és egy kései típusra. A korai csoport agykoponyája még emlékeztet a heidelbergi emberére (sokszor nehéz is a két fajt megkülönböztetni egymástól), viszont arckoponyája már neandervölgyi-szerű. Első leleteik a Mindel-Riss interglaciális (kb. 300-400 ezer évvel ezelőtt) idejéből ismertek. A kései neandervölgyiek a mai emberénél is hosszabb és nagyobb kapacitású agykoponyával, izmos, zömök testalkattal, erősen kiugró szemöldökeresszel, és nagy orral, orrnyílással rendelkeztek. Masszív állkapcsukon nem található állcsúcs, melynek hiányát sok szakirodalmi írásban kötik egybe a hozzánk hasonló beszéd hiányával. Ugyanakkor az izraeli Kebara 2 nevű lelet vizsgálatai alapján a neandervölgyiek nyelvcsontja alaktani sajátságait tekintve nem különbözik jelentősen a modern emberétől, így képes lehetett a hozzánk hasonló hangképzésre.
A neandervölgyi ember kultúrája
Bár az első leleteik megtalálása utáni évtizedekben az általános közvélemény primitív, barlangban lakó emberekként képzelte el a neandervölgyi embert, a régészeti és antropológiai eredmények arra utalnak, hogy rendkívül kiforrott kultúrájuk lehetett. A tűzhasználat mellett a húst tartósítás céljából füstölték, és környezetük adottságait jól ismerve, a fogkőben megőrződött növényi maradványok alapján zöldségeket, olajos magvakat, gabonaféléket, valamint gyógynövényeket is fogyasztottak. Utóbbira példa egy El Sidrón-i egyén, kinek állkapcsán egy nagyméretű tályogot azonosítottak, valamint fogkövét is vizsgálták genetikai módszerekkel. Így fedezték fel a kutatók, hogy nem csak az aszpirin hatóanyagát (acetilszalicilsav) tartalmazó nyárfa, de egy krónikus hasmenést okozó, tápcsatornában megtelepedő egysejtű parazita (Enterocytozoon bieneusi) DNS szakaszait is magában rejtette a megkövült lepedék. A neandervölgyieknek hozzánk hasonlóan volt hitvilága, halottaikat eltemették, és egy sír talajmintájából kimutatott virágpollenek alapján a temetkezési szertartás során virágokat is helyeztek a sírba a halottakra, vagy a halottak mellé. A vörös okker mellett – melyet művészeti alkotások során használhattak fel festőanyagként, és pl. kovakő- és csonttöredékeken leltek rá erre a nem természetes elszíneződésre a kutatók– csiszolt csonteszközöket is használtak, valamint állati maradványokból készített ékszereket is hordtak.
A bennünk élő neandervölgyi ember
Az archaeogenetikai kutatások alapján a gyeniszovai, a neandervölgyi és a modern emberek keveredhettek egymással, utóbbi kettő faj legnagyobb valószínűség szerint a Közel-Kelet térségében nagyjából 100 ezer évvel ezelőtt. Ennek köszönhetően az Afrikán kívül, és Afrikában a Szaharától északra élő mai emberek génállományának átlagosan 1-4%-a neandervölgyi gén, ugyanakkor ezt az értéket erősen befolyásolja a földrajzi elhelyezkedés is. A szubszaharai afrikai őslakosok génállományában azért nem található meg közeli rokonunk genetikai állománya, mivel őseik nem hagyták el Afrikát, így nem is találkoztak és nem is keveredhettek a neandervölgyiekkel. A modern ember első csoportjai nagyjából 120 ezer éve vándoroltak el először Afrikából, de az első sikeres, a Föld nagy részét benépesítő migrációs hullámok mintegy 100-70 ezer éve történtek. Európába csupán 54 ezer éve jutottak el, Ausztráliába pedig körülbelül 50-60 ezer éve. Az Európába történt kései megérkezés egyik valószínű oka a még fennálló hideg jégkorszaki klíma lehetett. A neandervölgyiek populációinak száma és mérete 40-30 ezer éve egyre csökkent, melynek lehetséges okai a klímaváltozás következtében eltűnt prédaállatok, a szociális és technológiai fölénnyel rendelkező modern ember megjelenése voltak.
A neandervölgyiek örökségének kutatása
Bár a neandervölgyi ember kihalt, örökségét több szempontból is vizsgálhatjuk. Az elmúlt néhány évben az első neandervölgyi genomok feltérképezése után sikerült a saját génállományunkban is kimutatni tőlük származó géneket (pl. keratinfehérjék génjét). Ezek vizsgálata orvosi szempontból is hasznos lehet, hiszen a neandervölgyiektől több különböző betegségre (diabetes vagy Crohn-betegség) is hajlamosító mutációt, valamint az immunrendszer működésével kapcsolatos fehérjéket (toll-like receptor) is örököltünk. Egy tavalyi elemzés eredményei pedig azt mutatják, hogy a COVID-19 fertőzés lefolyását is befolyásolhatja az, ki milyen változatával rendelkezik egy-egy neandervölgyi génnek.
Egy 2020-ban indult, európai iNEAL COST pályázat („Integrating Neandertal Legacy: From Past to Present”, vezetője Prof. Dr. Ivor Janković, https://inealcost.inantro.hr/) lett a neandervölgyi kutatások következő nagy mozgatórugója. A projekt egyik fő célja, hogy egy kutatói hálózatba csatlakoztassa a témával foglalkozó régész, antropológus, genetikus, paleontológus, geológus és egyéb tudományterületet képviselő kutatókat, ledöntve ezzel a köztük meghúzódó földrajzi, nyelvi és infrastrukturális határokat. További cél, hogy az eddigi kutatásokból származó eredményeket és nyers vizsgálati adatokat rendszerezze, és a konklúziókat ne csak a szakembereknek, de a publikum számára is közérthetővé tegye.
Több európai ország, így Magyarország kutatói is (Dr. Hajdu Tamás, az ELTE-TTK antropológusa és Dr. Mester Zsolt, az ELTE-BTK őskőkoros régésze) részt vesznek a projektben. A kutatási programban különböző munkacsoportok foglalkoznak a fosszilis, a kulturális és a molekuláris adatokkal/eredményekkel. Egy további munkacsoport feladata pedig, hogy a neandervölgyiekkel kapcsolatos eddigi ismereteket átadja a publikum számára. Utóbbi munkacsoport egy tréningjén volt is lehetőségem személyesen részt venni a Mettmann (Németország) melletti Neander-völgyben, ahol 1829-ben az első neandervölgyi leletet megtalálták.
A neandervölgyi ember múzeuma
A helyi múzeumban (Neanderthal Museum) a múzeumpedagógia elméleti hátteréről tanulhattunk az előadásokon, és előre megadott kicsavart témaötletek mentén csoportokba szerveződve kellett kiállításokat és programokat alkotnunk. Néhány résztvevőnek ősemberek számára kellett szépségszalont alkotniuk, másoknak kutyáknak szóló, háziasításról szóló podcast adást kellett rádióban megtervezni, vagy szabadulószobát alkotniuk a modern és neandervölgyi emberek találkozására, mint tematikára felépítve. Annak a csoportnak, amelynek tagja voltam, egy túraútvonalra tervezett, emberi evolúciót bemutató kiállítást kellett megalkotnia. Nem csak fejben és elméletben, de meg is építettük kis makettekben őket.
A worshopon a beszélgetéseinken megoszthattuk egymással ötleteinket a közművelődés fejlesztése kapcsán. A múzeumi kiállítások megtekintése közben a helyi szakemberek bemutatták miként rendezték be a kiállítótermeket. Megmutatták a kis mozgó stúdiójukat, amely segítségével online, élő tárlatvezetést is tartottak a pandémia miatti lezárások alatt, sőt még telefonvonalat is fenntartottak az idősebbek számára, akik ezen a fórumon keresztül is kaphattak tárlatvezetést. A közeli erdőben egy külön épületben több workshop-programjukat is demonstrálták a kurátorok. Készítettünk kőeszközöket és ásatáson vettünk részt. Utóbbit egy nagy, homokkal, régészeti, antropológiai és állati leletekkel megtöltött faládával lehetett imitálni, melyet a látogatóknak csapatokban kell feltárniuk. Az összeállított csapatokban volt régész, geológus, antropológus és archaeozoológus szerepkör is. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szórakoztatóak ezek a workshopok, korábban születésnapi partikat, sőt még legénybúcsút is szerveztek már e programok köré!
A Neander-völgy jövője
A 2022 április végén tartott továbbképzés során beleláthattunk a helyi múzeum jövőbeli fejlesztési terveibe is, így egy új torony építkezési helyét is meglátogattuk. A múzeum épülete az egykori Neander-völgy helyén áll, mely korábban egy szűk kanyon volt, azonban az elmúlt 200 év mészkőbányászata teljesen eltűntette a magas sziklafalakat. Az egykori völgy egyetlen túlélő darabját az egyik mellékelt fotón láthatja az Olvasó. Az épülettől pár száz méterre találták meg az első neandervölgyi leletet egy már nem létező sziklafal barlangjában. A már építés alatt álló torony kb. 10 méterre a talajszinttől lévő csúcsán lesznek az eredeti leletek másolatai kiállítva pontosan abban a magasságban, ahol anno a még megtaláláskor létező sziklafalban volt a barlang. A már mesterségesen kialakított barlangba felvezető úton hangkimenetek lesznek beépítve, ahova fülhallgatóinkat bedugva tudhatunk meg többet a neandervölgyiekkel kapcsolatban. A helyszínen ma is egy szép völgy áll hatalmas játszótérrel, lovak és őstulkok számára elkerített legelőkkel, melyek körül túraútvonalak indulnak a távolabbi erdőségek felé.
A hálózatépítő projekt
Ami talán az egyik legfontosabb eredménye a találkozónak, hogy személyesen is megismerhettünk új külföldi kollégákat. Ez nagyban megkönnyíti a későbbi nemzetközi együttműködések (kiállítások, kutatási projektek, oktatás) lebonyolítását is.
A neandervölgyiek kutatását célul kitűző COST pályázat továbbra is fut, miközben e sorokat írom is készülök egy olaszországi útra (a cikk még nyár elején jelent meg az Élet és Tudományban, szóval azóta már meg is jártam ezt a tanulmányutat). A Bolognai Egyetem egy, a paleoradiológiában élenjáró kutatócsoportjának szervezésében lesz alkalma a kiválasztott jelentkezőknek egy mikroCT-vel kapcsolatos kurzuson részt venni, mely a második, fosszilis anyagokkal/ismeretekkel foglalkozó munkacsoportjának programján belül valósul meg. A projekt ideje alatt folyamatosan kerülnek meghirdetésre a neandervölgyi kutatásokkal kapcsolatos továbbképzések, így pl. rövidesen egy archaeogenetikai workshopot is tartanak Bécsben, de egy, az őskőkor régészeti hagyatékával foglalkozó találkozó is lezajlott már Lengyelországban az elmúlt hetekben.
A neandervölgyi emberek biológiai és kulturális szempontból is rendkívüli módon hasonlítottak ránk. A velük kapcsolatos ismereteink bővítése nem csak orvosi szempontból releváns, de az ember és környezete közti kapcsolatot is jobban megérthetjük életmódjukon, vázrendszeri adaptációjukon, betegségeiken és kihalásuk történetén keresztül. A neandervölgyieket fókuszba állító COST akció egy hatalmas lökést ad a középső és késő pleisztocén korszak kutatásai számára.
Mi az a COST?
A COST (European Cooperation in Science and Technology, azaz Európai Tudományos és Technológiai együttműködés) egy uniós finanszírozású program, melynek célja lehetővé tenni a számos tudományterületen dolgozó kutatók és innovátorok számára, hogy kialakíthassák saját kutatói hálózatukat különböző konferenciák, tréningek, és egyéb szakmai találkozók finanszírozásával.
Felhasznált irodalom:
Gyenis Gyula, Hajdu Tamás: Emberré válás – az ember biológiai és kulturális evolúciója. Budapest, Archaeolingua, 2017
Zeberg H. és Pääbo S. (2020): The major genetic risk factor for severe COVID-19 is inherited from Neanderthals. Nature volume 587, pages 610–612
https://inealcost.inantro.hr/
Új írás és további posztok megjelenéséről az alábbi Facebook és Instagram oldalakon lehet értesülni: https://www.facebook.com/hobbiologia
https://www.instagram.com/hobbiologia14/
A kommenteléshez email-cím megadás nem szükséges
***********Írásom az Élet és Tudomány 2022/24-es számában jelent meg.***********